Nyaralás

Úgy döntött, nyaral. Kemény másfél év van mögötte egy nagy találkozással, még nagyobb felismeréssel, annál is több rádöbbenéssel, döntésekkel, elengedésekkel és végtelen reménnyel!

Le is költözött egyedül egy békés kis házba a Balaton mellé, hogy fejét kiszellőztesse, sokat olvasson, régi barátokkal találkozzon, napozzon, fürödjön, bringázzon és fusson. Azaz nyaraljon.

Fel is ébredt úgy 9 óra tájt az első reggelen, hogy egy laza egészséges étkezés után nekiálljon a megérdemelt pihenésnek. Kiült a teraszra, az új garnitúra egyik karosszékébe, s megállapította, hogy eme 5 bútordarab önállóságának első szimbóluma. Kortyolgatta a kávéját feltett lábakkal, s csillogott benne a felismerés, hogy amit érez, az nem lustaság, hanem igazi pihenés.

Teltek a percek, mosolygott, boldog volt. Az ég kéken ragyogott, a nap átütő forróságát a terasztetőn keresztül is érezte, felhő sehol, átérezte teljes bizonyossággal, hogy most már percek óta nyaral!

Már éppen kávéja utolsó kortyához ért a teljes megelégedettség semmihez sem fogható érzésével, amikor a szembe szomszéd ordenáré stílusú és falakat kimozdító hangereje másodpercek alatt ledöntötte a nyugalmát. Ismerős volt a pillanat, hisz gyerek kora óta tanúja volt ama elrontott élet ilyenforma kitöréseinek. Kétségbe esetten próbált visszakapaszkodni a békés nyaralás illúziójába összeszedve minden tanult technikát és meditációs formát.

Az ég még kék volt, a nap is sütött, de lelke égboltján mégis kicsi sötét felhők kezdtek gyülekezni. Érezte, hogy nehezen, de képes még az előbbi nyaralás töredékét megteremteni!

Kezdett újra a boldogság felé úszni, amikor is a jobb oldali szomszédja beindította az orosz mélybúvár szivattyúját titkos kútja szájánál. A hang, ami sunyin szivárgott az ember agyába, minden békét és kiegyensúlyozottságot elűzött a legnyugodtabbak lelkéből is, nemhogy egy nyaralást precízen megtervező, stressz hegyekből szabadult lélekéből.

Érezte, hogy ettől nem lesz képes eltávolodni, s a nyaralását csak holnap tudja érdemben megkezdeni.

E gondolattól elkeseredett, de átfutott az agyán, hogy nem lenne baj füvet nyírni, a párnákra is új borító huzatot akart varrni…

Ekkor azonban az eddig csendesen figyelő, de ugrásra kész egója előlépett.

-      Mi az, hogy ő pihenni akar, s a szomszédok miatt nem megy? Ez egy nyár. Ez a Balaton. Itt nyaralni szokás, de legalább is nem idegeskedni a szomszéd zöldebb füve miatt…

Mikor eddig a gondolatig jutott, a tettre készsége is ágaskodni kezdett. Indult is a napozóágyért, de a szétnyitás pillanatában a szomszéd gyerekek ezerrel ömlöttek ki házukból, hogy az aznapi játéksorukba belekezdjenek hangosan, gátlástalanul és visszavonhatatlanul.

Álnyaralónk lerogyott a fűbe, szalmakalapját a válláig húzta, s próbálta a kirobbanó ordítását bent tartani, de ekkor csilingelő kislányhang szólította meg a kerítésen át:

-      Szia! Te is jól aludtál? Te is utaztál már csillogó csillámpónin egyre magasabbra a felhők közé? Én nem féltem, mert a mamám lentről figyelt!

A hang irányába fordult és döbbent szemekkel látta meg a szőke egyenes hajú pici lányt ragyogó kék szemekkel pörgős szoknyában két kis kezével kapaszkodva a kerítésbe naivan és tisztán. Éppen, mint a sajátja úgy 13 éve…

Mire válaszolt volna az édes hangnak, a kerítése közelébe értek a tisztaságért és rendért felelős szakemberek iszonyú hangos kukásautójukkal.

Így csak arra maradt ideje, hogy átfusson a fején a száguldó gondolat, hogy ma délelőtt sem lesz barna, majd besétált hangosan kirobbanó nevetéssel a házába, s megnézte a neten az időjárás előrejelzést, hogy görcsöljön-e tovább a mai napi nyaralásmegkezdésen, vagy bízzon mindent a holnapot fedő homály rejtélyességére…

Alsóbélatelep, 2014. július 16.